2012. 04. 14-15.
Szombat reggel Bakonykútiban hiába vártuk, hogy kisüt a nap.
Azt gondoltuk, bújik, mert majd meglep minket, amikor a túra indul. Nem így
történt... Megbocsátottuk neki, máshol volt dolga, talán épp egy beteg
kisgyerekre mosolygott rá valahol aznapJ
A Hamu-háznál testet öltött angyalok fogadtak minket a
szeretetükkel. Mindenkit megvendégeltek egy falat vaddisznó pörköltre -ők
lőtték!-, egy kanálnyi kóstolóra az isteni medvehagyma salátából,
megkínálták a társaságot borral, pálinkával.
Körbevezettek minket a meghitt lakban, mely vastag falaival,
a kellemes meleggel, megvetett ágyakkal és a szeretetteljes atmoszférával,
... mintha maradásra bírna bennünket… egyedülálló életérzést kaptunk
útravalóul.
Domi esett áldozatul leginkább a varázslatnak,
elhagyta élete értelmét... megfeledkezett a kamerájáról, és nélküle indult
tovább. Figyelő tekintetek, vigyázó kezek azonban mindig résen vannak,
úgyhogy nem érte kár a mi kis művészünket:)
Az erdei Szentélyhez érve, felismertük, hogy éppoly jó lesz
nekünk itt a sátorban, mint a házban, amit hátrahagytunk. Merthogy van sátrunk! Remek kis szálláshelyet biztosít
éjszakára, három személyes, de igazából négyen is elférnek benne. Mi
Kalandorok, már csak ilyenek vagyunk: sok jó ember, akik kis helyen is
elférnek:)
Az apró kis völgyben táborozva,
hallgattuk millió kismadár koncertjét, melyet nekünk szánt az erdő ezen a
hétvégén. Különleges élményt nyújtott hangjátékuk, mely éjjel szüntelenül
szólt, és reggel tovább folytatódott. A nap sugarai egyre erőteljesebben szűrődtek
át a fák lombosodó ágai között. A zöld nagyon zöld volt, a fény nagyon fényes
volt, a hang nagyon hangos volt. Harsogott a tavasz, minden érzékelésünk által…
Vasárnap délután szívélyes kedvességgel kínáltak
meg minket egy kávéval az Erdészlak Vendégházban, Királyszálláson. Abból
az egy kávéból még egy lett... Szükségünk volt rá, de annak ellenére, hogy felélénkültünk,
mégis nehezünkre esett tovább indulni. Oly kellemes volt abban kertben
ücsörögni és fürödni a háziak vendégszeretetében!
Nem volt mit tenni azonban,
menni kellett, hiszen a Burok-völgy medvehagyma-szőnyege még mindig ránk várt,
hogy a gondosan válogatott levelekkel teleszedjük „kosarainkat”…
…Mindig csak azt visszük
magunkkal, aki kérlel, hogy velünk akar jönni...
Balázs Tibor (Fidi) fényképeit az alábbi képre kattintva nézheted meg:
Balázs Tibor (Fidi) fényképeit az alábbi képre kattintva nézheted meg:
2012.04.14-15 Gyalogtúra - Kelet-Bakony |
Fényképek: Balázs Tibor (Fidi)
Készült három videó is! Érdemes megnézni! Fidi albumában megtaláljátok! :)
VálaszTörlés...csak lenyúlok, leszakítok egy levelet. Beletekerem a falat katonát és elmajszolom. Kicsivel később a következő falatnál, csak lenyúlok... :)))
VálaszTörlés