Ma is szép napra virradtunk, hiába a hideg, a hosszabb táv kihívása több embert megmozgatott, mint tegnap. Szám szerint 15-öt rajtam kívül. Köztük volt 2 olyan túratárs is, akit tegnapra vártam! Büszke voltam magamra és rájuk is persze, hogy a folyamatos túráztatás azért csak meghozta eredményét és a fokozott edzettségüknek köszönhetően már a hosszabb távokra is bátran jelentkeznek.
A dinamikusabb csapat gyorsabban is haladt, így a rövid pékségi megállást követően hamar a Kálvária tetejére értünk, majd völgybe le, hegyre föl, s máris a Katonasíroknál voltunk, ahol a Makovecz Imre tervezte szobor mellett ettünk – ittunk pár falatot. Ám volt aki inkább a túravezető lehógolyózására fordította figyelmét és energiáját, ezért hogy relatíve száraz bőrrel megússzam, gyorsan indítottam tovább a csapatot. Síkon haladtunk, ütemesen, majd egy kicsit kellemetlen emelkedő után máris a Bajtemetés nevű helyre értünk, ami egy volt szovjet bázis. Ma már csak az enyészeté. S mivel szabadon járható volt, szabadon be is jártuk. Legalábbis, akit érdekelt belülről is. Fényképeket Krekibá készített csupán, de remélhetőleg azt is tudjuk mellékelni mihamarabb. Érdekes élmény volt egy ekkora, kibelezett, földbe épült objektumban mászkálni, de bele sem mertünk gondolni, hogy egykoron itt nem csak laktak, de dolgoztak is sokan. A szomszédos harcállásra, a légvédelmi bázisra viszont nem tudtunk bejutni, mert még most is funkcionál a terület. Így a Milleniumi park látogatása után indultunk is lefelé Pécelre, a vasútállomásra, onnan pedig széledtünk a szélrózsa minden irányába, mint ahogyan érkeztünk is.Syringa
Syringa fényképei:
 |
| 2012.02.12.-Isaszeg-Pécel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése