Újfajta feladatra vállalkoztunk a hétvégén, egy ismeretlen csapatot kellett vinnünk. Jó, persze,ez eddig is előfordult már velünk, csak akkor legalább annyi biztos volt, hogy többé-kevésbé rutinos túrázókról van szó. Jelen esetben még ennyi információ sem volt a csapattagokról, így picit félve vártuk a szombat délelőtti találkozót. Mint kiderült, nem csak mi tartottunk a másik féltől, ők is kíváncsian várták, hogy milyen kalandokba csöppennek majd velünk ezen a szokatlan céges kirándulós összejövetelen. 
A táv 250 m szinttel 13-14 km-re volt számítva, ami ha nincs kondiban az ember, akkor is teljesíthető egy normál fizikumú felnőtt ember számára. Igen ám, de jött egy 6 éves kislány is. Valóban ő volt a mérce, de le a kalappal, szépen bírta a tempót már az elejétől fogva is a meredek kezdet ellenére. Fenyőgyöngyétől a Hármashatár-hegyi kilátóig haladó országos kék jelzésen indultunk neki, ez a kis emelkedő meg is adta a hangulatot, ha meg gyorsan szelektálta a ruhadarabokat, s fent a csúcson nem kellett sokáig bíztatnunk a résztvevőket, hogy a kapott egészséges életmódot elősegítő szendvicsének essen neki mindenki.
A kilátásban való gyönyörködés és az elmaradhatatlan fényképek készítése csak ez után következhetett, majd miután új erőre kapott a társaság, indultunk tovább. 
Nem haladtunk túl sokat, amikor megérkeztünk a Virágos-nyergi turistaházhoz, mely sajnálatos módon szintén nem üzemelt, de Domi intézkedett, hogy legalább kávét és egy-egy pohár üdítőt kaphassunk mi, szomjas vándorok, de legfőképpen kávéfüggők! Na, így aztán az újabb pihenőszünet után aztán már tényleg benne volt mindenki lábában a mehetnék, úgyhogy meg sem álltunk a solymári Kálvária tetejéig, maximum pár percre megcsodálni az itt-ott előbukkanó csodás panorámát. 
Kálvária után Szarka vár, a második szendvics ideje, majd irány a befejező szakasz az Alsó-Jegenye-völgy a Paprikás-patakkal és a rajta keresztülzúgó vízeséssel. Még így, hogy napok óta nem volt számottevő csapadék, még így is impozáns látványt nyújtott a kis vízesés. 
S hogy formában maradjon a társaság, levezetőnek kis futás a buszhoz, mely pont érkezésünkkor ért a megállóhoz, így Hűvösvölgy végállomáson vettünk csak érzékeny búcsút egymástól, mármint attól, aki nem csatlakozott a lángosozáshoz, de reméljük nem örökre! 
Míg ők mentek pihenni, netán bulizni, mi Kalandorok máris a következő kaland felé siettünk, Pilistető, hogy miután fent töltöttük a teliholdas éjszakát, a hajnal üde sugarai mellett mehessünk vissza Pilisszentkeresztre, ahonnan is a vasárnapi túráink indulnak.
Nagy Anita
 |
| Április 16. szombat – Budai-hegyek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése