A tavaszi hosszú hétvége alkalmából piciny társaságunk kilátogatott Szlovákiába. Megnéztük, milyenek arrafelé a hegyek… hááát… csúcs-szuper volt!
A parkolóban nekikészülődtünk, célba vettük Sitno várát, és meghódítottuk a magasságot! Az ember már csak ilyen… fölmegy, hogy utána lejöjjön…J
Bokáig érő hó, közben pedig +15-20 fokos meleg. Egy szál pólóban, szikrázó napsütésben hógolyóztunk!
A jéggel még vastagon borított lépcsőkön felküzdöttük magunkat a szikla tetejére, ott megebédeltünk és erőt gyűjtöttünk a nap hátralévő részére.
Különös jókedvvel telt ez a nap, a mosoly nem hervadt arcunkról még a fáradtság ellenére sem. Sőt, talán még fáradtnak sem éreztük magunkat!
Bebarangoltuk a hegytetőt, körbejártuk Sitno várát, felfedeztük a helyi botlábú bodobács nyomait, valamint találtunk egy alagutat a hegyben, amit kíváncsiskodva megnéztünk elölről,… aztán megnéztük hátulról is : ) Nem volt különbség…
Itt találkoztunk a kis vaddisznó-bébikkel, akik –szerencsénkre- nem az anyukájuk kíséretében rázták a popsijukat, ahogy kapkodták a kis lábaikat. Csodálkoztunk, hogy hol lehet az anyadisznó, de hát végül is… a Nóra alól jöttek elő!J
Leérve a hegyről újabb örömteli pillanatokkal ajándékozott meg bennünket a természet. A befagyott tavon egy szelíd őzike járta jégtáncát : )
Hazafelé megálltunk csodálni az este fényeit, és mindenki választott magának egy csillagot az égről.
Pihenőnket a honti kocsmában ejtettük meg, ahol is a Playboy című tudományos magazinból fontos információkkal gazdagodott tudástárunk, bizonyos segédeszköz használatáról.
Ennek köszönhetően ma nemcsak túráztunk, hanem az intellektust is fejlesztettükJ
Szöveg: P.A.
Foto: Vigh Zoltán Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése