Fagyott sivatagba. fbr 12.

2012. február 12. Isaszeg – Pécel

Ma is szép napra virradtunk, hiába a hideg, a hosszabb táv kihívása több embert megmozgatott, mint tegnap. Szám szerint 15-öt rajtam kívül. Köztük volt 2 olyan túratárs is, akit tegnapra vártam! Büszke voltam magamra és rájuk is persze, hogy a folyamatos túráztatás azért csak meghozta eredményét és a fokozott edzettségüknek köszönhetően már a hosszabb távokra is bátran jelentkeznek.

A dinamikusabb csapat gyorsabban is haladt, így a rövid pékségi megállást követően hamar a Kálvária tetejére értünk, majd völgybe le, hegyre föl, s máris a Katonasíroknál voltunk, ahol a Makovecz Imre tervezte szobor mellett ettünk – ittunk pár falatot. Ám volt aki inkább a túravezető lehógolyózására fordította figyelmét és energiáját, ezért hogy relatíve száraz bőrrel megússzam, gyorsan indítottam tovább a csapatot. Síkon haladtunk, ütemesen, majd egy kicsit kellemetlen emelkedő után máris a Bajtemetés nevű helyre értünk, ami egy volt szovjet bázis. Ma már csak az enyészeté. S mivel szabadon járható volt, szabadon be is jártuk. Legalábbis, akit érdekelt belülről is. Fényképeket Krekibá készített csupán, de remélhetőleg azt is tudjuk mellékelni mihamarabb. Érdekes élmény volt egy ekkora, kibelezett, földbe épült objektumban mászkálni, de bele sem mertünk gondolni, hogy egykoron itt nem csak laktak, de dolgoztak is sokan. A szomszédos harcállásra, a légvédelmi bázisra viszont nem tudtunk bejutni, mert még most is funkcionál a terület. Így a Milleniumi park látogatása után indultunk is lefelé Pécelre, a vasútállomásra, onnan pedig széledtünk a szélrózsa minden irányába, mint ahogyan érkeztünk is.


Syringa


Syringa fényképei:

2012.02.12.-Isaszeg-Pécel

IStura! 2012. február 11. szombat

2012. február 11. szombat

A fagyoskodás gondolata megint megtette a magáét és csak 2 bátor jelentkező tartott ma velem a rövidebb Kalandorok - Monor-Gyömrői utamon. Persze az is lehet, hogy a tervbe vett 11 km nem jelentett kihívást és ezért máshová csatlakoztak idősebb túratársaim. A hideg ellenére mi azért nekivágtunk.

Már az út elején becsúszott egy be nem tervezett program, a monori helytörténeti múzeum vezetője hívott be minket a kiállításra, miközben mi csak az ajtóra kifüggesztett városi térképet böngésztük. Engedtünk a szíves invitálásnak és nem bántuk meg. A pici, de annál tartalmasabb bemutatóról azért nem készült végül is kép, mert annyira belefeledkeztem én is a nézelődésbe, a hímzéstechnika elemezésébe, hogy el is felejtettem. Pedig még a környék mammutásatásairól is volt egy külön kis vitrin. Érdemes betérni!!!

Utunkat a Strázsa hegy felé folytattuk. A pincefalu érdekessége még meglétén kívül, hogy a dűlők és „utcák” nagy része szőlőfajták neveit viseli. Bár van lehetőség minden héten más pince termékébe kóstolni, most nem éltünk a lehetőséggel. Az alig 10 m magas Szt. Orbán kilátó megmászása után gyönyörködtünk a messzi alföldi panorámában, majd gyorsan indultunk is tovább, mert azért a cúg, még ha kicsi is volt, nem javított konfortérzetünkön. Szép látvány volt a havas mező, s még jobb élmény volt a szűz, ropogó hóban menni! Iránymenetben becéloztuk a volt légvédelmi bázist és bevettük! De sok érdekeset nem találtunk, így inkább haladtunk Gyömrő felé, ahol az előzetesen látott Fürdő-tó képei miatt egyáltalán elindultunk erre az útra. S bár kedves helyi lakosok felkészítettek, hogy most ugyan le van eresztve a tó vize, de azért így üresen is sokat ígérő képét mutatta. Nyáron nagyon nagy élet lehet ott, és ezt nem csak a kiszolgáló épületek sora jelezte, hanem a frissen állított „Szerelmesek lakatfala” is, melyen már most számtalan zálogba feltett lakat mutatja népszerűségét. Egy különleges is volt közöttük, lehet nem itt kezdte pályafutását, de valamiért csak oda került. Mi ugyan ott nem hagytunk semmit, de hoztunk sokat, sok élményt és azt a fogadalmat, hogy egy
szép májusi napon, akár Orbán napján, még visszatérünk!
Syringa

2012.02.11-Monor-Gyomro

Vértes innen-onnan! 2012.02.04-05

Vasárnap láttuk a Csodát, és találkoztunk az Emberséggel.

Reggel, miután elhagytuk a Várgesztesi várat, ahol álomra hajtottuk fejünket éjszaka, olyan látvány tárult elénk, amit nehéz szavakkal kifejezni. Az erdőt vastag hótakaró borította, a fák kopasz ágain úgy ücsörögtek nagy kupacokban a hópelyhek, hogy minden hókristályt egyesével megcsodálhattunk a maga szépségében. A szikrázó napsütésben az égből csillámpor hullott alá szüntelenül. 
Mindenkinek tátva maradt a szája, és tudtuk, hogy Tündérországban vagyunk. 

Ez az a pillanat, amikor az ember minden fájdalmáról és a kimerültségről megfeledkezve azt mondja: Dehogy megyek haza az első busszal!

Nem győztük kigyönyörködni magunkat, hiszen a Vértest felfedezni jöttünk, nem pedig bámészkodni egy helyben ácsorogva. Végül is erőt vettünk magunkon, és nekilódultunk az aznapi kilométereknek.

A délelőtt folyamán beértünk Vérteskozmára, alig vártuk a kávét, amit a kocsmában majd elfogyasztunk! Vérteskozma a mesebeli házikókkal járul hozzá a turista élményeinek gazdagításához, azonban egyetlen utcából áll, és kocsmája nincsen. Ezt tudtuk meg a település Marika nénijétől, az egyetlen embertől, akivel találkoztunk ebben az egyetlen utcában. Az Isteni Gondviselés mutatkozott meg számunkra, Marika néni nem gondolkodott sokáig, meghívta a 11 fős társaságot egy kávéra. Nem adta ingyen, a fiúknak el kellett söpörniük a havat a lépcsőjén:) 

Marika néni kertjében újabb ámulatba estünk, madáretetők lógtak a fákon, szélcsengők csilingeltek, ahogy mind a 11-en ott tolongtunk a tornácon. A fényképezőgépek hevesen kattogtak, hogy a kis kertecske minden zeg-zugát megörökíthessük. 

A ház ablakán bekukucskálva megannyi csecse-becsével, giccsparádéval szembesültünk, de mindezt nem lehetett nem szeretni! 

Itt még az emberség a legfőbb értékrend... 

Számomra ez a két momentum adta a legemlékezetesebb pillanatokat ezen a hétvégén. 

Mindkét napot számtalan egyéb apró élmény fűszerezte, melyek most nem kerültek említésre, de az emlékezetünkben helyet kaptak.

A túratársaknak köszönöm az összetartást, kitartást, és a MOSOLYT, JÓKEDVET, VIDÁMSÁGOT! 

Nem utolsó sorban, de ISMÉT kihangsúlyozom, hogy mindezek megélésében nincs részünk, ha nincs a szigoráról elhíresült Helytartónk:)

Köszönet azért, hogy minden túrán vannak, akik cipelik a fényképezőgépet, és megosztják velünk alkotásaikat:
                                                                                               P.A.

Fidi fényképei
Bobita8 fényképei

Első nap útvonal diagramm
Második nap útvonal diagramm